Nevezetességek, látnivalók

A Selmecbányán található kálváriát a város keleti oldalán emelkedő Scharfenberg-, vagy Kálváriahegy város felé néző oldalára építették a jezsuiták. Három templom és sok apró kápolna alkotja. A felső templomot német, a középsőt magyar, az alsót szlovák templomnak is hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük. A selmecbányai kálvária nem csak szép fekvése miatt híres, hanem mert a klasszikus 12 stáció helyett csak 7 mutatja Krisztus szenvedéseit, a másik 7 Mária szenvedéseit foglalja össze.

A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787–88-ban nyerte el, és tornyát is ekkor építették. Annak nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…

Selmecbánya központjának fő látványossága az UNESCO Világörökségének Jegyzékébe bejegyzett, a Szentháromság tértől nyugatra fekvő Óvár. Az óvár legrégibb objektuma Szűz Mária volt plébániatemploma. A szomszédos Szent Mihály templommal együtt mint háromhajós román bazilikát a 13. században építették. A templom körül a 14. században védfalat építettek ki, miáltal kezdett kialakulni a jövendő városi vár alapzata. A védőrendszert később egy bástyával, a bejárati kaput toronnyal bővítették. A bazilikát a 16. század elején gótikus templommá alakították át. A török veszély további átalakítást igényelt: a templom boltozatát leomlasztották, így jött létre a mai négyszárnyas palota-épület belső udvarral a központi templomhajó helyén. A 18. században végrehajtott barokk átalakítás főleg az eredeti bejárati tornyot érintette. Az Óvár ma a Szlovák Bányászati Múzeumot szolgálja. A nyári szezon alatt színi előadások és kultúrműsorok színhelye.

A leányvárat a török elleni védelem céljából építette a város polgársága 1564 és 1571 között két részletben. A várost huszonnégy olasz ágyúval védte a Léva és Bakabánya irányából várható támadásoktól. 

A régi magyar bányavárosok elmaradhatatlan tartozéka volt a lármafának, kopogónak vagy szlovák nevén klopacskának nevezett jelző-, riasztóeszköz. Néhány bányászvárosban, így Selmecen is, külön erre a célra épített toronyban helyezték el. A Klopacska hangja jelezte a mőszak kezdetét és végét. Bányásztemetéseken a Klopacska fájdalmas hangja kísérte utolsó útjára az elhunytat. A felvidéken élő szájhagyomány szerint a klopacska hallatta hangját a magyar szabadságharcok idején is. 

A 15. század végén épült gótikus Szent Katalin templom legértékesebb részei a gótikus, növénymintás díszítésű keresztelőkút és az 1506-ból származó Madonna-szobor.

1710-1711 ´években épült. Az eredeti oszlopot később, 17659-1764 között Dionýz Stanetti szobrász terve alapján átépítették. A talpazaton a hat, pestis ellen védő és a bányászokat óvó szent szobra látható: Szt. Sebestyén, Xavéri Szt. Ferenc, Szt. Barbara, Szt. Rochus, Szt. Katalin, Szt. József.

A Szentháromság tér felső végén, a jobb oldalon található az Evangélikus Líceum, amely 1827 és 1830 között klasszicista stílusban épült. A klasszicista stílusú, az akkori oktatási követelményeknek megfelelő modern épületet 1830. június 25-én avatták fel. Az 1838/39-es tanévben az új líceumépületben folytatta tanulmányait Petőfi Sándor is, erről az épület falán egy emléktábla emlékezik.

Az alkotást Selmecbánya központjában, a volt Erzsébet téren állították fel a szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából, 1899. október 8-án. A Selmecbányái szobrot Görgey téli hadmenetére emlékezve rendelték, mikor csapatai kemény harcot vívtak az orosz túlerővel szemben 1849. januárjában. Tóth András debreceni szobrászművész alkotása egy magasba tartott lobogóval, kivont karddal rohamra készülő 48-as honvédot ábrázol, lábainál ágyúval. A bronz szobrot az első világháború után 1919-ben csehek bejövetelekor megrongálták és eltávolították. Ma talapzat nélkül az Óvárban áll. Selmecbánya városa 2020-ban a Sine Metu Polgári Társulásnak ajándékozta a talapzatot, amelynek darabjai immár 90 éve kallódtak a város különböző közterületein. A talapzatra rögzített árbócon lobog a napjainkban gyakran használt felvidéki lobogó, ami a felvidéki magyar emberek összetartozását, egymás iránti közösségvállalását hirdeti majd. Az üreges talapzatba egy nagyméretű fémkapszulában Felvidéken élő  magyarok által küldött egy-egy marék földet helzeytek el. A kezdeményezés a Gombaszögi Sine Metu Polgári Társulás és a gömöri mezőgazdászokat tömörítő Hagyomány – Történelem Gömörben PolgáriTársulás közös ötletéből származik. Az emlékművet a trianoni döntés 100. évfordulóján, június 4-én avatták fel. 

Selmecbányán tizenkét temető is várja az utazót, aki a múltban szeretne barangolni. A legrégebbiben nyugszik Krassai Kerpely Antal kohómérnök. Síremlékének gyönyörűen kidolgozott kovácsoltvas kerítése és vaskos gránitoszlopai utalnak életművére, de a bányaváros hajdani erejére, dicsőségére is. Selmecen úgy tartották, a holtak a hegyoldalból figyelhetik, hogyan sáfárkodnak javaikkal.