A régi magyar bányavárosok elmaradhatatlan tartozéka volt a lármafának, kopogónak vagy szlovák nevén klopacskának nevezett jelző-, riasztóeszköz. Néhány bányászvárosban, így Selmecen is, külön erre a célra épített toronyban helyezték el. A Klopacska hangja jelezte a mőszak kezdetét és végét. Bányásztemetéseken a Klopacska fájdalmas hangja kísérte utolsó útjára az elhunytat. A felvidéken élő szájhagyomány szerint a klopacska hallatta hangját a magyar szabadságharcok idején is.